[TISZTAFEJ-ROVAT. ÁPRILIS]

"Az egyetlen, akinek privilégiuma volt, hogy puha szénán a konyhában aludjon, Frantiska volt, a kecske. A bölcs kis szakáll és az átható tekintet az arisztokrata pozícióját biztosította számára a családban - magyar költészetet olvasott, és használta a latrinát." (Peťovska Florá fordítása) Készülő szlovák számunkból Peter Balko szövege, az Anno Losoncon című regény részlete, az egyik legérdekesebb. Alulnézetből és finom, de harapós humorral szól egy kétnyelvű közeg érdekes borzalmairól, hiszen Frantiskát a falubeliek kicsalogatják a rétre, megkövezik és megeszik.
A falubeliek kegyetlensége azonban meg sem közelíti a politikusokét, és azét a mentalitásét, amely nem enged elmozdulni valahonnan. Ezt elemzi Daniela Kapitanova Az ő Komáromuk és az én Trianonom című szép esszéje Beke Zsolt fordításában. A "valahonnan" persze az ellenségeskedés, a történelem mint labdarúgó mérkőzés szemlélete. Ez elől nincs menekvés, illetve tán csak úgy, hogy valami szomorú tárgyilagossággal elemezzük, mint Kapitanova.
Miközben Németh Zoltán és Tóth László bevezetőit olvastam a szlovák irodalomba, meg Lubomir Machala írását arról, vajon tényleg olyan jó-e Huncik Péter könyve, mint amilyen sikeres, azon töprengtem, a szlovákok hasonlítanak a románokhoz: mellettük élünk, és nem ismerjük őket.
De vannak azért általánosabb közös-ségek is. Mint amilyen a Peter Macsovszkyval készült Gabriela Magová-beszélgetés. Pesszimista lázadó – nagyjából így lehetne jellemezni ezt az írót, aki semminek nem látja értelmét, a kiadóktól a kultúrpolitikáig mindenről megvan a maga lesújtó véleménye – közben pedig így válaszol az egyik kérdésre: „A Santa Panica írásakor az internetet alkalmaztam. Egy tetszőlegesen választott könyv tetszőlegesen választott mondatát használtam a kezdésnél: fokozatosan beírtam minden egyes szavát a Google-ba. Valamennyi szóra kijött egy találat, és az összes ilyen mondatot leírtam. Aztán áttértem a másodikra, és megismételtem a műveletet. Így haladtam, és hagytam, hogy az internetes mondatok által a szerző helyett a világ beszéljen." Mint egy szlovák Ladik Katalin vagy Szkárosi Endre, vagy ha közelebbre nézünk, Darkó István. Sok kalandvágy és sötét látás – mindenképpen érdekes világ. Nem véletlen, hogy Macsovszky laptestben közölt prózája így kezdődik Pénzes Tímea fordításában: „Mennyire megszenvedtem ezzel a mondattal!"

Demény Péter