puffadt méhlepények,

pattanásig feszült

köldökzsinóron

csüngünk belőlük,

néma sikollyal telik

lelkünk fekete doboza;

alattunk mélység,

füstölgő háború,

te,

ki lövészárokból

csőre töltött fegyverrel

lesed közeledtünk,

ne hidd el nekik,

hogy a halál angyalai 

köröznek feletted

felhőszabású 

ejtőernyőkkel,

amit látsz,

nem légitámadás,

hiányzó részedként

lebegünk fölötted,

szemünkből 

harmat szitál,

zsenge testünkbe

harap a szél,

keselyűk lesik

csüggedésünk,

kedves édesapánk,

ránk te sose célozz.