A füst nem is füst – változó, mint világok omló lelkei.

Ábrándok, versek, könyvek álma – puszta, cifra füst.

Betűk borgesi füstje a rózsaláng labirintusában.

Citátumok füstje vak, elfeketült feledésben.

Csak gáz, korom, vízgőz a füst, de mennybe szállhat?

Druida kőtömbök füstje – vonagló, dór dárda a szélben.

Dzsungelfüst dermedt tornyai roskadt mosoly zöld oromzatán.

Egyetlen füst sem azonos ennen ellobbant tüzével.

Énekek éneke, füstök füstje – de kicsoda az, aki?

Füstje a semmibe tűnt szerelemnek a tél szemetükrén.

Germán kemencék füstje, gombafüst – Trója, halotti máglyák.

Gyűlöletek gyártási füstje: Moszul, Aleppó, Palmyra.

Hontalan füstök, füstölgő hazákban füst a szabadság.

Irgalmak füstje föl hazug égre, ha törhet...

Így hal a füsttel ember és isten – hány az igazság?

Jó vagy rossz füstjel elvezérel élni beszéd vélt jelenét?

Kegyelmekkel acsarkodó füst párzó magánya – névtelen név.