mondjuk újra:

honnan származol? apám és anyám kezéből.

miért vagy itt? legurultam az ágyról, meghalni jöttem.

miből gondolod ezt? tudtam mindent előre.

de kasszandra nem halt meg aznap a kórház hetedik emeletén.

fogadásból hozta haza magával nagyapám:

öt flakon bort ígértek cimborái.

kasszandra tudta, és megfogta kezét,

álmaiban évtizedek óta látta már

a hetedik emeleti háromszobás panelt,

balkonon a műhelyt,

agamemnón teljes királyságát.

nagyapám, agamemnón villanyszerelő volt,

neve a 29-es kapucsengő mellé kiírva.

hazatértekor sehol nem volt már régi élete,

nem volt gyilkosság, sem lány gyermekek,

csak oresztész maradt.

aztán szorosan bezárult a hetedik emeleti ajtó,

szorultak körülöttük a falak is.

ha még egyszer hozzá nyúlsz, megöllek,

mondta neki oresztész, és elköltözött.

sosem jött vissza, hogy fenyegetését beváltsa.

miután nagyapám meghalt, kasszandra egyedül maradt,

de agamemnón neve örökre a kapucsengőn.

kasszandra úgy akarta, senkinek ne legyen kulcsa lakásához,

tűzoltókat hívtunk ki két nap csend után,

hogy rátörjék az ajtót.

mennyi fájdalmat bír el jóslatoktól duzzadt tested?

látogatási időn kívül szökök be hozzád a kórházba,

fel a hetedik emeletre.

nem ismersz fel.

elszaporodtak lila foltok puha karodon, aszott bőrödön,

rajtad pelenka, látom szemeiden, máshol jársz.

ezt a kórtermet sem mondhatom el senkinek,

ezek a mi titkaink.

vajon hány látogató rokon tudja,

mi történt a konyha kövén annyi éven keresztül?

várj rám, k,

hetedik emeleti demens orákulum!

várj rám, k, kinek nemcsak jóslatait, 

de mást sem hittek el soha.

akkor most mondjuk újra:

honnan származol? apám és anyám kezéből.

miért vagy itt? legurultam az ágyról, meghalni jöttem.

miből gondolod ezt? tudtam mindent előre.