Akik összegyűjtik mind a tüzeket,

hamvasztóból, villámcsapásból,

Zarathusztra követőjének házából,

festödéből és fazekastól, uralkodótól,

téglavetőtől, aranyművestől és aszkétától,

pénzverdéből, kovácstól, fegyverkészítőtől,

péktől, sörfőzőtől, katonától és pásztortól,

a tizenhatféle tűz egyesítői, a Győzelem Tüzének

őrzői állnak most a dakhma előtt, hogy

visszaadják maradék keselyűiket a teremtésnek.

 

Háromszázegy szeget ütöttek a magaslati kerek talapzatba,

gyapjúfonalat tekertek köréjük, és úgy kötötték össze

a talizmánt a földön, hogy a holtak lelke köré fonódjon,

így a dakhma nemcsak temető, 

hanem ölelés is. 

 

*

 

Húszkarú csillag ölelésében fekszenek a napszítta csontok. 

Először három koncentrikus körben. 

 

A testeket mindig ketten viszik a kőkeretbe,

mert egyedül hagyni holttal az embert nem szabad. 

 

A legbelsőbb körökben fekszenek a gyerekek,

a középsőben a nők és a külsőben a férfiak testei. 

A belső plató lejtőjére vetülő nap sugarait 

nem töri meg semmi, a lélek elemeit 

 

a halál utáni negyedik hajnalon bontja meg a nap.

Atash a tűzhöz tér meg, Baad a levegőhöz,

Aab a vízhez és Khak a földhöz, hogy

Daham Yazadhoz engedjék őket felszabadulni.

 

*

 

Felszabadulnak hát a bennünk lakozó elemek,

mikor testünket a körbe helyezik, és a magas körfal

szélén gyülekeznek a víg keselyűk, hogy elnyeljék

földi maradványainkat. A madarak boldogan

taposnak beleinkbe, rángatva napon szikkadt húsunkat,

s széthordott csontjaink a húszkarú csillag ölelésében végzik,

az utolsó gödörben, ahol mész és foszfor marja le

a maradékot. Leszakadt állkapcsunk örök csodálkozásba mered,

míg négyfelé száll a kör felett összetömörült Lélek.

Egykori sajgó ízületeinket tépik, s falják a mérgezett húst, 

diklofenáktól átitatott szöveteinket, és tömegesen hullnak el.

 

Volt idő még, tüzes testvéreim, hogy a dögevők

segítettek temetni. De látjátok, a gyógyszerezett

marhák is megdöglenek, madaraink pedig megették őket,

húszkarú csillagjainkon kívül estek el e mesterséges

csatában, melynek senki nem lett a győztese.

A nap egyenes sugarai ott érik őket, ahol szárnyuk

végleg leereszkedett. 

Testvéreim, fogjuk meg őket mind:

a legbelső kör a fiókáké, a középső a tojóké,

a külső a hímeké. Ránk borul a sivatag ege, 

míg a negyedik hajnalon a tűzbe néztek,

hisz egyedül maradtatok a halállal.

Testvéreim, a keselyűket ki fogja eltemetni?