Amikor a 29. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár mottóján töprengtünk, felvetődött bennünk a gondolat, hogy az igazi olvasóban minden szöveg befogadásakor megpendül valami odabent. Így lett a Vásár mottója: A könyvek hangja.
Ebből bomlott és fejlődött ki aztán a Vásár lírai momentumára vonatkozó ötlet is: mert ha az olvasás szülte belső hangok kivetülhetnek például egy irodalmi szöveg megzenésítésével, miért volna furcsa vagy éppen lehetetlen egy zenemű, de akár csak egy részlet, egy téma „megirodalmasítása”?
Arra gondoltam, ebben a rendhagyó műfajban mesterművek akár újabb mesterműveket is szülhetnek. Felkértem tehát néhány, a Vásárra meghívott költőnket, éljék bele magukat abba a visszás helyzetbe, hogy a poéták hozott anyagból dolgozva is alkothatnak világra szólóan szépet és megrázót, és hagyják magukat megihletődni minden idők egyik legnagyobb zenei zsenijének műveitől. Végül négyen tudták vállalni a feladatot: Parti Nagy Lajos, Erdős Virág, Fischer Botond és André Ferenc.
Ennek apropóján kiválasztottam három, néhány perces témát: a VI. szimfónia III. tételéből, az I. zongoraverseny I. tételéből, a hegedűverseny I. tételéből, egyet meg tartalékba, ha valakinek valamelyik nem tetszene: a VII. szimfónia III. tételéből.
André Ferenc, Erdős Virág és Fischer Botond bármely apelláta nélkül teljesítette a „házi feladatot”, Parti Nagy Lajos pedig a tartalék VII. szimfónia II., Allegretto tételéből hallotta ki a nélkülözhetetlen ihletet.
A november 16-án sorra került lírai esten a bejátszott zenei betétek után felolvasott versek – méltón – a költők lelkes ünneplésére késztették, sarkallták a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermét megtöltő hallgatóságot.