ablakban áll a szűz megszülte

gyermekét a hó az angyalok szár

nya helyén hámozott alma az

angyalok szárnya helyén nyitott

mondatban áll a boldogság infor

máció és energia a szeretet köny

vekből hull a hó fekete betű ezt

a szerelmet elégetem a tűz megeszi

felfalja gyermekét megemészti egyet

len lélegzetvételnyi fegyelem ablak

ban áll a szűz hó takarja el az

ismétlés magányát a szerelem

 

ábrázatom az örökké

való ábrázata ábráza

tom lélek és igazság

egy távoli galamb in

formáció és energia

a röpülés hófehér ma

dár az erkélyen a moz

dulatlanság illata tü

kör mélyén az ismét

lés tévedései ábrázol

 

a cél és az eszköz közé

szédül a prózai angyal

szárnyaszegetten mert lé

tezik kétbalkezes zongorista

de létezik egybalkezes zon

gorista is tompa hang a

fény információ és energi

a az erdő közepéig sétál

 

a magány az erdő szélé

ig óvakodik a megrettent

rémület tündököl álmos

szemeiben fekete félhomály

 

a prózai angyal a hajnal

arája a lélek erélye parajdi

erkélyre a kéj kikívánkozik a

testből az árnyék fürdik

a patak nevében eső végtag

jai szorulnak a prózai an

gyal szárnyai közé a féle

lem megkörnyékezi a szí

vemet valami fekete derű

az udvaron játszik gyerme

kem az időutazás azt je

leneti hogy az idő elutazik

 

a régi kikötő romjainál

utcanévtáblák között bi

ciklizik szereti olvasni az

utcanévtáblák nevét mert

az egyik név a bicikli ne

ve a másik név a bicik

li nevén a prózai angyal

prózai neve furulyázni nem

szeret mégis a testén hord

ja a furulyát a furulya

teste a teste a hangnak a

mi a lyukak segítségével

teremti meg a tökéletes hi

ány nevének illúzióját fe

kete nevetés szürke rom

 

a romok között a szürke fény

végtelen lehetőségei a bálkirály

nő utcában nem lehet tolatni

 

mert az utcanévtábla árnyéká

ban az egyik szereplő a tékozló

prózai angyal jelmezbe bújik a

ló nevén a névtelen lovas hiába

való a mozdulat neve amikor a

püspök rádöbbent arra hogy nincs

mennyország akkor nagyon meg

könnyebbült tiszta szívből neve

tett olyan a hit mint a játék el

kell játszani hogy valóság legyen

 

a rongyszőnyeg mintái táncba

kezdenek levedlett kígyóbőr és ez

a tánc a jég alá viszi a testhez tar

tozó lábakat és ez a tánc a jég fö

lé viszi a testhez tartozó fejet jég

és nyak találkozása ritmustörő

mozdulat jégkirálynő bálkirálynő nő

a nőuralom egyre nőnemű a hatalom

mert tele van az elme képzelettel

ahogy megnő a szem fekete bogará

ban a látszat próféta feje a tá

lon táncol a király árnyéka előtt

 

a rossz versben az a jó hogy

kevés benne a szó azt mondhat

ja az olvasó ilyet én is tudok

a rossz vers olyan mint a bál

királynő kommersz teste mögött

a kommersz festmény a kommersz

falon szabálytalan barna három

szög láttam már ilyet giccsnek

sem mondható a rossz verset

rossz költők és jó költők egya

ránt megírhatják szólhat bármi

ről a rossz vers a rossz vers

ről is egyetlen bölcsességem a

hallgatás ezt adom neked a rossz

a rozscipó alkalmatlan az átlé

nyegülésre a bálkirálynő oltárán rozs

cipó és rozspálinka várja mégis az

átlényegülést az átlényegülés érzések

nélküli mosolya lebeg a várakozás

fölött megtörténik mégis az illúzi

ó mert két illúzió között a megértés

maga is illúzió a bálkirálynő mozdu

latok nélküli táncba kezd táncol a

csontvázon a hús a hús illúziója