arany nyalábokon tört át a nap

sötétségben fogant és fényben keresztelődött

a fiatalság relatív disszonanciája

elrendelt helye van az évszakok 

valószerűtlen váltakozásának

rutinból végrehajtott ártatlan szertartás

magyarázatért könyörögve 

tekintek vissza 

rád

kétségbeesetten

levegőért kapkodva

kihalásban lévő fajhoz tartozunk

akit kitagadott a családja

hasztalan megfelelési kényszer

fegyelmezetlen félmondatokba burkolt közeledés

esetlenek vagyunk

anyaszült meztelen tengődve 

szánalomért esdekelve

minden fordítás csak megközelítés

megtévesztésig hasonlítasz 

befejezetlen mondataimra

érveid megengedő türelmetlensége

neveli fel letűnt reggeleinket

a szótagszámok repetitív jellege 

már nem számít többé

eltompult érzékekkel könnyebb beletörődni 

a monomániámba

egy kád forró vízben vegetálva várni

hogy megérkezz

sűrű fenyőerdőkben megrepedt tudathasadás

bizonytalan szociopátiámba temetkezem

az ösvények határterülete

önmagaddal lefolytatott vég nélküli monológ

kezdem megkülönböztetni a tó partját 

a túloldaltól

szűkített perspektíva

arra születtem

hogy rózsákat szedjek 

a halottak sugárútjain