egy magas szikla

odalent a lehetségesek közül 

a legnyugodtabb türkiz tenger

csend van idefent és csend van odalent

egy fekete medve idétlenül 

átkorcsolyáz balról jobbra 

át a meleg tengeren át

a jegetlen sós vízen át a nyugodt felszínen 

át a tengeren a szorongásom ő

nagyon fekete tépett és torzonborz

égett szaga volna ha közel 

mennél hozzá a szorongásom ő 

egy odaégett medve idétlen

tánc fájdalom és karmolás

nézem hogy tovakorcsolyáz

tovaslisszan a meleg türkizen 

tova a nyugodt felszínen

hogy kimegy a képből boldog 

vagyok hogy elmegy örökre

mégis ha leírom hogy elmegy örökre

belém karmol a tény hogy hiányozni fog

jobb lett volna másképp fogalmazni

de már késő már nem törölhető

itt marad belém égve türkiz csendben

perzselt medve bunda-szagban hogy 

elmegy örökre a szorongásom ő