azt hiszem csak jószívű akart lenni

hagyta a fenébe a leveleket a szárat 

is nem törődött esővel vagy a zuhogó 

nappal csak zöld szíveket hajtott mind

kiben a ráknak ez a fura jó fajtája ez a 

halálos végtelen miatyánkja tombol 

csendes önjelölt-megállíthatatlanul...

azt hiszem csak jó szíveket akart magára

levelek mag virág és termés helyett 

s addig-addig túlzott míg már a kertet 

kinőve eltaposva és a végtelenségig 

önmagát újranőve az úttesten dobogott