LEONORA CARRINGTON: A SZENT FŰ

A tökéletesség

a befejezettség

odújába

bújik a vihar

és a megbocsátás elől.

 

Az égig érő fa

levelein

azoknak az állatoknak

a képe látható, amelyek

e levelekkel táplálkoznak.

 

A teremőrök

szabadságot teremnek,

messzire kergeti őket

az öregedés.

 

Amikor visszatérnek,

nagyobb a hazájuk.

 

HELEN FRANKENTHALER: HEGYEK ÉS TENGER

Spontaneitás, amit

az irányítás féltése megóv

önmagától.

 

Tócsákkal teli

dűlőutak,

aljuk köves, szilárd.

 

A vászon eggyé válik

a manipulált

festékkel.

 

Hegyek és tengerek

lekoppintják,

utánozzák a csendet.

 

MARLENE DUMAS: AKIÉRT A HARANG SZÓL

Nyomd az arcod

erőteljesen 

a tükör falának.

 

Tedd a tükröt

a tudatalattiddá.

 

Fájjon annak is,

aki hiányzik belőle,

de képtelenség elképzelni

tükör nélkül.

 

VIJA CELMINS: ÓCEÁN

A kép illúzió,

összetéveszthető

a fényképpel.

 

A varázslat

újratervezi a dolgokat,

létrehozhatod

a legtökéletesebb képet

 

a hold felszínéről,

az óceán remegéséről

anélkül,

hogy láttad volna.

 

FRIDA KAHLO: LUTHER BURBANK PORTRÉJA

Ha fiatalon akarsz szépen

megöregedni,

ráadásul visszafelé

az időben,

 

állj az út szélén

kivágott fa

törzsére;

 

nem erőltette meg magát

a munkás eléggé,

egy méter magasan

fűrészelte el,

lusta volt lehajolni,

megalázkodni.

 

JOAN MITCHELL: CÍM NÉLKÜL

Álmatlanságban szenvedek,

ráborulok a vánkosra,

pontosabban

akkor borulok virágba,

 

illatom ágyamhoz csalogatja

a kerubokat,

hogy vigyázzanak rám,

hogy ne hagyjanak

álomba merülni,

 

mert akkor könnyebb lennék,

könnyebb lenne

elbánni a másik

énemmel,

ami nem lenne igazságos.

 

GEORGIA O’KEEFFE: ARAB CSONTVÁZ-ÍRÁS XIII

A tárgyakat átalakítja

a színük,

képtelenek

igazodni a világhoz.

 

A bérházból menekülő

tájképfestőt

beszippantja

a bőség,

elvontsága hasonlatossá teszi

az anyatejhez.

 

A családi farm körül

gyakran felbukik

a vakondtúrásokban,

melyeket anyai nagyanyja

hátrahagyott szülőföldjén,

Magyarországon.

 

 

PAULA REGO: CÍM NÉLKÜL 3

Egy kényelmetlen

fahasábon ül

ahelyett,

hogy elterülne

a finom karosszékben.

 

Azonosítja magát

a fadarabbal,

szenvedni akar,

– urambocsá! –

elvei vannak.

 

Ha elfárad,

fejével a karosszék

támlájához dől.

 

Ennyi talán

neki is kijár a jóból.

 

TAMARA DE LEMPICKA: A MODELL

A lepel átlátszó.

Csak akkor nem

látni át rajta,

ha a teste egy részét

fedi el.

 

NATALIA GONCHAROVA: MACSKÁK (RAYONISTA ÉSZLELÉS 

A RÓZSÁBAN, SÁRGA ÉS FEKETE)

A tövisek Jézus

koronájából

valók.

 

Helyéről

eltávolított,

rögzített

tanú valamennyi.

 

A nemlét szemüvegén át

egyszerre

látható a fény

és a sötétség násza.

 

Addig tart, amíg az egyik

kiszúrja a másik szemét.

 

JULIE MEHRETU: STÁDIUM II

Az álom tudatos kaland,

olyanokat ültetsz egy

asztalhoz,

akik nem egy időben éltek,

de találkoztak veled.

 

Az álom tudatos útkeresés,

nem pedig

tényleges valóság.

 

A hely nélküli

történettérképeken

minden megtalálható.

 

Bele kell nőni

a távolságba,

hogy kilóghass a sorból.

 

GHADA AMER: AZ ÉN TAVIRÓZSÁIM

A képek

mindent megemésztenek,

akár a szobrok.

 

Elvarratlan

cérnaszálak.

 

A kultúrák, hagyományok

keresik a hold kezét, lábát,

azt, ami összeköt,

ami közös.