az embernek 

az embernek ott vannak 

a viselt dolgai

a csöndes magánya

a könyvek

régi levelek

amelyeket mások kidobtak

az elfeledett fényképek

a cipők

hajad 

a szád

a kezed 

tied enyém

menedék

a szíved 

a földi kuckó

szép lábaink láncban

másoké hogy a sárban

a boltban megfizethetetlen árban

testünk 

ahogy egymástól 

félünk

kartávolságban

a szavak félszeg borotvaéle

lehunyt szemű csókunk

ó édes álom 

te képzelt állapot 

illatod fűszál-ének

megrészegít 

pohárban száraz vörösbor

zöld-eszű az ölelésem

felmentesz minden alól

naplóba zártál

magaddal viszel 

pedig –