Ki az a Bogyó, ez a nagy baknyúl-e? Ugyan már, minek kedveskedsz neki, holnap megy a pörköltbe, nevén szólítsam-e, amikor lehúzom a gúnyáját, azízegyemeg, na ugye, inkább hozzad a fánglit, megyünk a tyúkokhoz, ide süss, fele táp, fele kukorica, délután meg uzsgyi az udvarra, felcseppentik a faepret, az már a cefrébe sem jó, csak összefog mindent, mint a festék, vigyázzá’, hová lépsz, ott lapul a fűben a tyúkszar, no ne húzd fel az orrod, a polgármester úr is szarik, nem csak a tyúkok, ez az élet rendje, mutatom a mákot, ez a gubó itteni, vágd le a fejét, de ne az ujjad, azízegyemeg, egy Tóth nem így fogja a metszőollót, mi vagy te?, sete, na máris jobb, aztán felvágod a gubót, kiszórod a mákot, megmosod, és a napocska megszárítja, aztán jöhet a guba, de a zöld gubót meg ne edd ám, tavaly a másik sorról a kőműves Karcsika kiitta a tejet belőle, aztán meg olyanokat mesélt, hogy a pap is csak lesett, mint a moziban, szép kis firma, rosszabb volt, mint a papus a húsvéti locsolkodás után, jut eszembe, jöttök-e majd köszönteni papust, anyáddal üzend meg, mi kell ebédre, liba jó lesz-e, olyan begye van annak ott, nézd meg, úgy tömtem, mozdulni sem bírt, csak szuszogott, mint papus a pacal után, azízegyemeg, az a vak vénember hogy metszette meg a szőlőt, barbár az, mindig is az volt, már elejin is, de a hangja, mint az égdörgés, nem tudtam nemet mondani, bár volt más kérőm is, a Laci, az egy szelídgesztenye volt, most is egy pacsker, tudod, az Ilonka ura, pedig annak már lánykorában is lepattant a gomb a hasáról, és mégis kifogta a szerencséjét, nekem meg a nyakamon maradt ez a trotty, legyen majd eszed, ne a szívdobogást kövesd, mint a göbék, ide süss, kinyílt a rózsa, mint a kurva lábai a bulcsúban, na ezt meg se hallottad, mert anyád nyakamat töri, vigyél is neki egy szálat, az a kedvence, a sárga, neked is az, akkor nosza, vágj magadnak is, na máris vérzik, azízegyemeg, hát annyi eszed sincs, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, no nyomkodd ki, ott a kútvíz, kutyabajod, hozd a krumplit, a köténybe kell összefogni, így gurul szertefele, itt egy tál akkor, no hámozzuk, késsel a rossz részit így ki lehet farigcsálni, bárcsak az emberből is ki lehetne, az apukából de jó lett volna, egy makacs disznó volt, sokszor előkapta a sodrófát, aztán anyámmal bujkáltunk a mák között, Isten bocsássa meg, egy időben a papus sem volt különb, amikor a Marcsi szoknyáját húzogatta, én meg olyan málé voltam, most már szájalok, de az már mindegy, azízegyemeg, ami volt, az velem marad a síromon túl is, a Jóisten se tudja azt már kitörölni, így vigyázzá’ magadra, na megfőzzük a krumplit, kinyomjuk, aztán liszttel összegyúrjuk, csináld, no, ne tátsd a szád, nyújtsad most ki, azaz, aztán ugrik is a platnira, teríts meg, ne azt a poharat, a nagyobbat, mert papus széjjelszed minket, ha csak annyi borocskát kap, na koccintsunk gyorsan mi is, a mi titkunk, Isten-Isten, mit fancsarodsz, ez abból a szőlőből van ni, amit már az én nagyanyám is kapált, ez az örökséged, nem holmi lőre, na, jól van, itt a málnaszörp, én azért még egyet, mielőtt a papus, no csak emlegetni kellett, máskor bezzeg éjfélig sem jön haza, azízegyemeg, jó papuskám, nézd, mit sütött neked az a drága kisunokád, saját kezivel gyúrta, érződik az ízén, ugyi?