„Létezik egy fogalom, amely minden más fogalmat tönkretesz és összekuszál. Nem a Gonoszról beszélek, melynek szűkös birodalmát etikának nevezzük, hanem a végtelenről.” (Jorge Luis Borges)

már nem is a szavak

azok már nem horzsolnak többé mint 

éles kövek ama hús-vér nyelvek alatt 

azok sem melyeket nemes ősök hordoztak 

át- és átadtak az ó-időktől kezdődően miket magunkba 

szíttuk a levegővel – semmi az 

hiába a vízözön a nagy tüzek meteoreső 

nyílzápor és boszorkányüldözés és pogány temetés 

tarkólövés fenyegetés meg istentelen káromlás 

bocsásd meg nekem – annyi minden szájunkhoz szokott

vétkeimet veled öltöztetem bölcs Salamon 

s mert képzeltem bárányhoz istent a farkashoz ördögöt tettem 

játszadoztam 

hogy jön velünk minden ami semmi rég 

ahogy a félelem is 

azonosít 

elkülönít

ural 

és ez 

ez jobban fáj

ez a csupa kín-árulás 

ez az éntagadás