kullancsok a test hajlataiban

úgy bujkáltok árnyékok szobám sarkaiban

amikor este gyertya mellé telepedem

megtalál gyerekkori fülbemászóm

édesanyám azt mondta tapossam el

de én menekülni hagytam 

a fülembe mászik

alaktalan hangemlékek lidércnyomása

ahogy gyerekként leteszem a hegedűmet

akkor még akartam hegedülni

minden gyakorlás után

megszólal egy síp a fülemben

az a fülbemászó volt

aztán annyi sípszót eltűrve

felharsannak Jerikó kürtjei

ahogy utoljára vezényelek

a szólamvezetők megvető közönnyel néznek

ahogy kezem között szétesik a zene

de a zene nem a szólamvezetőkben él

nem eshet szét nem eshet szét

fel-fel serkenjetek pusztulás harsonái

földet és eget rengető zúgással

omlasszátok le omlasszátok

Jerikó büszke falait

döngjenek a hangversenyen

a kárörvendő közönség üstdobjai

ha ez a fül még egyszer a szépség

honába merészkedik

én okoztam pusztulásom

már csak annyit kérdezek

Oidipusz király

Iokaszté melltűit

fülbe is lehet nyomni