A vérem vörös, kényszerű kapocs, 

mint fájl egy mappában, úgy vagyok benne. 

Öt liter vér feszes bőrbe töltve, 

a bőr maradna, a vér már menne. 

Megnyúlik majd, és nem szorít annyira, 

minden mozdulattal szabadabb 

leszek. A bőröm börtön, de átverhetem: 

hangosan sírni kezd, ha felhasad. 

De nem hagyhatom, hogy heges legyen, 

– mert hangosan sír, ha felhasad –

Ha pengével nem tudok kitörni, 

csak hagynom kell, hogy rám süssön a nap. 

Mert ha meleg éri, halkan kezd el sírni, 

tócsa van minden pórusom mögött. 

Öt liter víz. A kipárolgással 

a bőrömön keresztül elköltözök.