A kapuig kísérte sokáig nézte amint

bicegve húzza maga után gurulós bőröndjét

vigyázz magadra mormolta magában

rossz érzése támadt visszament az üres lakásba

a tátongó csöndben elmosta a kagylóban felejtett

tányért aztán csak téblábolt céltalanul

hónapokig egyedül lesz eddig is egyedül volt

társas magányban most mégis más

különös hiányérzete támadt nem tudta

megmagyarázni hogy mi hiányzik vagy

ki hiányzik értelmezni is képtelen volt 

ült a széken és bambán bámult maga elé

észre sem vette hogy máris beesteledett

ágrólszakadt hold a konyhaablakon zörgetett

beengedte aztán az égbolton rendre

kihunytak a fények határozatlan időre 

munkabeszüntetést hirdettek a csillagok