Nem akarom megsérteni a boldogságra vágyókat.

Biztosan lehet azt, néha ezt jól és úgy csinálni, 

hogy ne zavarjon bele másé az enyémbe. 

Például a nem meghívások igencsak jó megoldás,

hisz előreláthatólag nem kell felkészülten,

az időpont közeledtével elkedvetlenítenem magam. 

Már nem gondolok arra, hogy mit vegyek fel, 

hajnalra úgyis leizzadok, és pár hirtelen ötleten kívül

semmi hasznom. Az ezt megelőző formaságok is 

egyre feleslegesebbek. Sokak számára nem az a válasz, 

amit hallani szeretnének, itt megjegyezném:

rokonsággal nem osztunk meg lelki gondokat.

De, ha valóban elkerülhetetlen az imént említett helyzet, 

mi lenne, ha egyszer idegenként mennénk mulatságba?

Egymástól távol ülünk, elfogyasztjuk az értelmetlenül

sokba fájó ételt, és mivel nem ismerjük egymást, 

nem is köszönünk. Egyszerűen hazamegyünk, 

és gondtalan éljük tovább – békében – az életünk.