Veled álmodtam, 20 év után először, nem volt rossz álom, mégis zötyögök másfél órát a levegőtlenre fűtött buszon, hogy aztán egyenesen a házatokhoz menjek, anyád jön ki a kapuba, nem ismer meg, nem tudom, hogy azért, mert olyan sok közül voltam egy, vagy csak megöregedett, azt mondja, a húgodnál vagy, esetleg a Vadászban, nem teszi hozzá, hogy ez a kocsma, úgyhogy annyi azért beugorhatott neki időközben, hogy én is itt éltem valaha, jeges volt az út, pont mint azon a szilveszteren, amikor fel-alá járkáltam a házatok előtt, hátha véletlenül összefutok veled, és te megszólítasz, és a többi és a többi, de persze akkor hiába vártam rád a hidegben, most egyenesen a kocsmába indulok, tudom, hogy a húgodnál felesleges volna keresnem, lassan haladok, nem szeretnék elesni a csúszós aszfalton, vagy csak később akarok szembesülni azzal, ami lettél, már ég az utcai lámpa, amikor benyitok a Vadászba, minden pontosan ugyanolyan, mint 20 évvel ezelőtt, és te is pontosan ugyanannál az asztalnál ülsz, egy Unicummal és egy fröccsel, csak a Davidoff hiányzik a kezedből, azért szívtad azt, hogy kitűnj a sok proli Szofis közül, aztán persze én is azt szívtam, amit te, mert összetartoztunk, és akik összetartoznak, azok ugyanazt szívják, először a pulthoz megyek, és kérek egy Unicumot és egy fröccsöt, Zsuzsi a csapos, pont mint 20 évvel ezelőtt, nem ismer meg, vagy csak úgy tesz, elvégre időről időre ő fogadta be azt a feszültséget, amit nem tudtál rajtam levezetni, zárás után a női wc-ben, hétvégente a telken a kisházban, pedig tudom, hogy engem szerettél, csak nem voltam elég, vagy túl sok voltam, lassan indulok feléd, csak akkor veszel észre, amikor leülök melléd, mintha egy cseresznyefejből bámulnál rám két üveggolyóval, egy olyan cseresznyefejből, amit véletlenül egy hétre a zacskóban felejtettek, pedig az arcod frissen borotvált, mint mindig, és megcsap a parfümöd illata, ahogy puszit adsz, már nem cigizel, kérdezem, ráböksz az asztalon az IQOS-ra, felém emeled az Unicumot, de vizenyős szemeid nem tudnak rám fókuszálni, megisszuk húzóra az italt, a pohár csattan az asztalon, valaki nyerítve nevet a szomszéd asztalnál, ismerős az arca, visszanézek rád, visszanézel rám, csendben ülünk, a terítőt piszkálod, na és hogy vagy, kérdezem, ugyanúgy, válaszolod, nem kérdezel vissza, biztos elpletykálta már neked valaki, hogy férjhez mentem, szeretném feltenni neked a kérdéseimet, megtudni, pontosan mi történt akkor éjjel, de csak ülök, mintha 20 évvel azelőtt volnánk, egyre hangosabbak mellettünk, nem megyünk ki, intesz az ajtó felé, bólintok és követlek, gyorsan előresietsz, hogy hozz még két Unicumot, megcsap a jeges levegő, megállunk a kopasz nyárfa mellett, és mintha semmi nem változott volna, előveszel a zsebedből egy doboz Davidoffot, felém nyújtod, kiveszek egy szálat, ismerősen kattan a gyújtód, megisszuk húzóra az italt, rám nézel, én rád nézek, a füst csendben gomolyog körülöttünk, a csikket hirtelen a pohárba dobod, na szia, mondod, és visszamész, hogy még egy Unicumot kérj Zsuzsitól.