Előttem a Riszeg-tető, hátam mögött

a Vigyázó magasodik, ahol meghalt az

atléta, ölemben a kutyám és könyv,

a lugas alatt jár a levegő, nem olvasok,

az irgalmasság rózsafüzérét imádkozom,

a kutya mélyen alszik, nem ébresztem fel,

a karmain számolom a tizedek szemeit,

álmában nagyokat nyel, nyüszít, felsír,

az utolsó körösfői farkast lelőtték már,

a boroszlán bódító szagát hordja a szél,

és a pakulárkutyák hegyről gördülő ugatását,

a helyzet (értsd: lugas, könyv) megkövetelné

némi alkohol jelenlétét, apró kortyokban,

ha innék, bort innék, sokat, de így csak

alkoholmentes sört, mellé olcsó dohány

dukál, a pipafüst mögött felsejlik a könyv,

fedőlapján Tar Sándor szürke arca bámul:

Miért nem iszol valamit, te marha?