Grimaszoló férfiangyalokat

veszek rá a kijárási tilalom 

megszegésére,

engedem be őket 

ismeretlenül,

hogy megmutassák arcukat,

hogy megszakítsuk elzárásuk

éjszakáit.

Mesélek nekik a közeli külföldről,

ahol versek vannak a metrón,

és az éjszakai őrség név szerint ismeri

a társasházakban szunnyadó vámpírokat, 

a melegedő varjakat a szemétégető tüzében.

Mikor belépnek, 

szemügyre veszik az eléjük 

tárt biológiát,

a barlangban az árnyak helyett 

látszó bogarakat, 

a profán matériát,

vodkával kínálom őket, 

aztán a sztyeppei városokban élő

kereskedő gondosságával

átadom nekik az árut,

a beteljesedést követően

jelentőségteljes ürességgel távoznak,

a barázdáikat hátrahagyják,

mássalhangzóikat 

dunsztosüvegekben tárolom,

a szavak elhalnak, 

és abbamaradnak 

a dnyepermenti sanzonok, 

 mára befejezi 

az éjjeli őrség,

a kukásautókkal végződik

a nagy kontrasztok ideje.