minek mondani

minek benntartani bármit

egyre kisebb levegőket venni is minek

ahogy a kadétoknak tanították

ki gondolta hogy valaha értelmet nyer ez is

kinn az éjszaka csupa fekete víz

már minden víz fekete éjszaka

gyönyörű ultramarin véraláfutások

a sebek némasága szétterítve

a sebek gazdátlansága szétterítve

nem a bosszú

itt semmi nincs ami ne volna

tökéletesen közömbös irántunk

a levegő a víz a sebek a ropogó vas

a szó ami elhagy

mint a ballaszt

a szó amit elhagyunk

mint a ballasztot

minek a mondható közelébe engedni 

az utolsó éjszakát

az utolsó tüdőnyi oxigént

hogy tudsz a megváltatlanságról

semmi sincs ami ne volna 

semmi 

csak képzelődsz

képzeled hogy nem vagy egyedül

hogy valaki még élne a kilences rekeszben

magukra hánytak elaludtak

csak képzelődsz 

mindent elnyel a fekete víz

mindent befogad a fekete víz

nincs nyomorultabb annál

kit elnyel a mély

nincs áldottabb annál

kit hazaszólít a mély

már odakinn a vízben is

csak a saját érverésed hallod

füled a vason

csak a saját érverésed

füled a vason

te vagy a víz

te az alkony

csak saját érverésed

füled a vason

el sueño de la razón