Rabruhás férfi ül a kidőlt sírkövön.

S a faragott szomorúfűz nem ad árnyékot.

Görbe cigarettára gyújt. 

A börtönőrök a kocsmában fröccsöznek,

bíznak benne, miért is próbálna szökni:

két hónap múlva szabadul.

A csalánt kézzel tépi Stein bácsi sírja mellől.

Nem fér hozzá a damilos fűkaszával,

tenyere hólyagos a mirigyszőröktől.

A temetőkapun hegesztett Dávid-csillag,

a hexagram csúcsán csíkos nejlonszatyor. 

Vagdalt hús az ebéd, és vizes zsemle.

Nevetve jönnek az őrök, fél liter bort hoznak,

igyon a rab is. A temető levegőt kapott,

kiszabadultak a nehéz kövek.

A gaz pár hét alatt elfoglalja a szakrális teret,

de már másik elítélt kezét csípi a csalán.

Az ing ujját vissza kell hajtani.