bárcsak egyszer végigsétálhatnék a szülővárosomon wolfgang tillmans figyelmével, mindenemet feltéve egy nemzetközileg elismert fényképész tárgykeresős játékára. ilyen rokonszenvvel csak egy aids-beteg tud évtizedeken át nézni póznára, kirakatra, blokktetőre, járdaszegélyre, betonvasra, strandra, emberekre, tetoválásra, visszerekre, fürdőkádra, fényszóróra, az égre.

kellenek a német, a londoni, a new york-i tillmans-képek, hogy lássam és talán elhiggyem hamuszürke visszfényükben kelet-európát. mert csak egy fikció volt, kelet-európa. hozzá szelídültem. iránytűvel a kezemben térülök felé. mozgása, mint egy ötvenévesé. változni akar, de nem akarja látszatát a változásnak, és ettől van benne valami hősies. the possibility of a happy life. the promise of a happy life. the hope for a happy life, mondja tillmans utcazajban. ismétlésekben, döntésképtelenségben érzem magam otthon, és van ettől bennem valami hősies.

vagy aszfaltra, útfestésre, repedésre, napsütésre, cikóriára. na, ez az én hősöm, ez az aszfaltot megrepesztő cikória. továbbmegyek hősiesen, és ettől.

ez itt még egy nagyon bizonytalan mosoly. ez ráeszmélés után az átértékelés jele, hogy ennek a sok hülyének körülöttem igaza van. tényleg én vagyok az, aki nem ért semmit. semmit.

aggasztó csendben megérkezik az átutazó bejegyzett születési helyére.

mindig anyákról írok. nagy, súlyos, gondoskodó, nemtelen anyákról. fákról. de most szigorúan anya, nem anyám, nem anyu, nem édesanyám, nem mamikám, nem mutti, csak anya, mert így tetszik a legjobban. ő vár rám, az ajtóban áll.

itt megemlítem apámat, ő is van, csak apa, és ettől.

anyám durva nő, néha megfeledkezek erről. szembenézek vele, mint egy boldog ismeretlen, rámosolygok, nem ismer fel. ez itt még egy nagyon bizonytalan mosoly. semmit nem értek. igaza van. ettől.

megint elmegyek. elmegyek például segesvárról. tehervonat vagyok, bennem fél európa. európa egyik fele. az exportra szánt rész. egyik büdös városból egy másik, egy még nagyobb, egy még büdösebb városba megyek. személyvonat vagyok, a városok szaga beleragad belső borításomba, nyomuk marad a sínek felett. ez a légalagút az úgynevezett kelet-nyugat pólus.

iránytűvel a kezemben forgolódok. férfi el nem téved. pedig jól ki van táblázva minden út európában, és minden út rómába vezet, bár oda én még pont nem jutottam el. bárcsak egyszer fényképeken láthatnám, elhihetném. voltam egyszer én is naiv, szerelmes, kelet-európai gondolat.