Neked így könnyebb. 

Függesz a hajadon,

a hajad önálló életet él,

időnként elkényezteted, 

megtöltöd gondolatokkal.

Mindig is könnyebb volt neked így,

nem hímeztek rád színes gondokat,

nem vadásztál, az állat szemét

sem láttad könnyezni soha.

Ki-be gombolkozhatsz, mikor hogy,

kérdéseket sem teszel fel,

hogy miért a tél és miért a nyár, a nap,

hogy megérte-e az a pár évtized,

rád égnek-e a bizonyítékok.

A vonat döcög, kellék a vagon,

langyos teát szürcsölgetsz, miközben 

keresed a szó és a kerekek

közötti összefüggést – a varratokat.

Torkodon akad a szigorú iránytű,

a cél, az acélsínek konok alázata,

de megérkezel, befutsz és megismernek,

kellesz, szignóval, dátummal együtt,

mondom, neked így sokkal könnyebb,

beilleszkedsz az egyenletekbe,

átfogalmazod a rendszereket,

π, mint pisál, Α – Ω – szóköz.

Holnap megint rád köszön valaki,

újra betekarózol az óralapokkal,

hajszálon tornázol, leszel még szebb is,

ha elernyednek az izmaid,

ha rendre kihullnak a fésű fogai.