Apró dolgokról kellene írnom, 

viharfelhőkről. 

Hogy kik várnak majd a halálban, 

és az ujjamra ragadt fokhagymahéjról.

A játékról a barátaim körében,

hogy ki fog először meghalni. 

A földnek itthon mézillata van. 

A földnek itthon mézillata van, 

és gyökérdarabok fonódnak egymásba benne.

A bomlás egy neonfényű keret.

Ezt írtam már egy versben,

de most egy diónyi élet burjánzik bennem, 

és fogadom a halált. Megterítek neki 

a régi étkezőnkben, desszertkanalat 

is rakok, és a drága kristálykelyheket 

a bornak. Nemhogy fogadom a halált, 

akarom azt. Ölni akarok. 

Szúnyogot, őzt, embert is, 

ha a sorsom elé áll.

Csak az apró dolgokról érdemes írni.