Mert lekottáztad a Holdat,

Elolvad, ki az égre fölnéz.

A zongorából csöpögő méz

Nárciszokról mesél a pornak.

Sír, ki csak tulipánt szagolhat.

Rég nem vagy, s még mindig történsz,

Mert lekottáztad a Holdat.

Hangyányi hangjegyekbe hordtad

A rátereit, a súlyos űrt, és

A csönddé áthangolt üvöltés

Úgy feszül, mint húr a mollnak,

Mert lekottáztad a Holdat.