„Amikor még
ember se volt,
páfrány-bokor
fölém hajolt,
apónak hívott
a bokor.
Mikor születtem?
Semmikor.” (Weöres Sándor: Toccata)
KAF emlékére
Mennek futnak masíroznak futnak mennek masíroznak
szemem előtt sűrű képek szemem előtt kergetőznek
süt a nap kint fúj a szél kint pörögnek a virágszirmok
lengedeznek buknak szállnak jaj a szirmok jaj a képek
egy tükörben nézem arcom a tükörben nézem arcom öreg
vagyok ifjú vagyok szép világos arcú vagyok mint egy
gyermek olyan vagyok semmi májfolt sehol ráncok
feszes az arc sehol árkok erezetek gödrök sáncok ifjú
vagyok fiatal még gyermek vagyok mind én vagyok
életre kel ez a sok arc mind az enyém mind én vagyok
s néz kifelé onnan bentről bámul reám aki vagyok
tíz és húsz majd harminc hetven mennyi évem néz itt
szemben próbálnak mind jól megférni jól megférni jól
meglenni ifjú öreg jól megférni öreg ifjú jól meglenni
mennek futnak masíroznak futnak mennek masíroznak
szemem előtt sűrű képek szemem előtt kergetőznek
süt a nap kint fúj a szél kint pörögnek a virágszirmok
lengedeznek buknak szállnak jaj a szirmok jaj a képek
kúszni kezdenek kapaszkodni fel egész a toronygombig
s látom fentről látom onnan ezt a földet látom onnan
s látom hogy egy bokor alján önfeledten alszik éppen
alszik valaki ott mélyen és hogy akkor mi is történt
mi ért akkor nem tudhatom de hirtelen jó kedvem lett
s nem kívántam sehol semmit sehol lenni nem akartam
sehol máshol nem akartam csak a mezőn hol az árnyék
ott ahol a fák s az árnyék fák voltak és hajladoztak és a
füvek hajladoztak és az erdők és a mezők hullámzott
ott szinte minden lüktetett az erdő mező és középen ez
a lélek ez a boldog öntudatlan ki a szélben nem is szélben
a szellőben az árnyékban az árnyékban a kutyájával mintha
egy lett volna akkor kutya ember bokor erdő bokor kutya
erdő mező és olyan öröm szállt meg ott fenn hogy a világ
hogy a szellő erdő mező fák és bokor és a nap is és a fény
is és az árnyék minden-minden pillanatig percig meddig?
csak azért él hogy e lélek ez az ember aki alszik mélyen
ez a férfi hogy csak neki hogy csak süssön hogy csak
fújjon hogy csak neki gurgulázzon ott a patak a közelben
hogy a világ így megnyíljon soha többé úgy megnyíljon
s érezzem hogy vagyok élek érezzem a mindenséget
bár egy percre bárcsak addig azt érezzem úgy vagyok
itt mint az isten Ő vagyok itt letekintek én vagyok itt
letekintek s örül lelkem letekintek s örül bennem a világ
is és az árnyék és a fény is örvendezünk mind ezért a
pillanatért ezért az egy pillanatért éltem tudom csakis
ezért hogyha volt még csak ezekért a nem sok tudom
csak az ilyen nagyon kevés boldogságos pillanatért…