Azt mondták, hogy itt szeptemberre nem 

zuhan semmi – otthon minden 

ekkor kezd potyogni, s tudod… 

vagy nem, de már hallani, amint 

görbült saroglyával egész szekérsorok 

dübörögnek még lakatlan, de amúgy 

teljesen kész sírokkal púpoltan – 

szóval semmi sem zuhan, a hőmérséklet 

pár fokot talán, a turisták száma, de amúgy, 

és épp ezért mindenki, aki nemcsak élvező, 

de connaisseur is akar lenni, simán eljut 

immáron bármely agioszba, eljut a tengerre 

és tengerbe, el a tavernákba és persze az élet-,

halál-szépségű szüretekre… 

Mondják itt a különböző, hisztériás

istenekkel meghintett panteista-sztoikus hegyek is: 

ők sem értik, de szeptemberben sincsen poshadt 

rónaíze szájukban a köveknek!