[2018. január]
BLUES
A Lum Pen Klubban a lumpenek
jól szórakoznak dob pereg
kürt harsan szól a trombita
tombolnak mint a vad bika
a Lum Pen Klubban a spinék
nem tágítanak zeng az ég
a Lum Pen Klubban a fogdmegek
kidobják azt ki megremeg
a Lum Pen Klubban ha szert szedek
befogadnak a lumpenek
ha füstölök ha szeszt iszok
megszeret engem a sok piszok
a Lum Pen Klubban mert tag vagyok
sajnálkoznak az angyalok –
ÉLESBEN
Mindig élesben éltem
dublőrt sohasem kértem
nem használtam kaszkadőrt
ha belém döfték a tőrt
nem festettem az ördögöt
ha csont törött hát csont törött
míg a gipsz itt megkötött
elnéztem a fejek fölött
nem tévesztett meg a látszat
láttam hogy mi a gyalázat
a vér nem volt nálam festék
látták akik letörölték
kimondtam mindig én a szót
mert mindig akartam a jót
ne múljon el a pillanat
kimondtam én az igazat
élesben éltem mint a kés
nem volt sok és nem volt kevés
LÁBBELI
Gyermekkoromban híre volt
és később filmen is láttam
egy halászhajót a vihar
elsodort az éjszakában
messzire sodródtak négyen
a végtelen óceánon
világgá kürtölték a hírt
a lapok a nagyvilágban
napok teltek el sőt hetek
aztán megtalálták őket
s kiderült hogy éhségükben
megették a bőrcipőket
elsodort engem is az élet
de van bőrcipő nálam –
nem lesz majd könnyű megenni
amikor felkopik az állam
HAJÓS
Féltem a hajó zátonyra fut
kémleltem hát a vizeket
a korlátba kapaszkodva
meresztettem a szememet
ócska öreg szerkezet volt
tán kortárs az Aurórával
vér tapadt hozzá hajdanán
a forradalom zűrzavarában
mára már lekopott róla minden
lekopott vér lekopott festék
el-eltűnődtem a történelmen
ha csendesek voltak az esték
mára már ócskaság recseg-ropog
viharban hullámverésben
a távolba kémleltem félelemmel
és nem nagyon hittem a jövőben
mondták fessem a korlátot
ne lássék róla az hogy régi
kikötők bámész hitvány népe
higgye el róla azt hogy égi
éreztem közeleg a vég
a lelkem didereg fázik
elsüllyedünk az óceánon
mint hajdanán a Titanic
akkor járok jól ha elrabol
hamarabb engem száz kalóz
és váltságdíjat fizetve oroszhon
diadallal majd hazahoz
Putyin kezet fog velem
és megveregeti a vállam
hős leszek én is mint annyian
hősök e hazárd hazában –
ŰRBEN
Űrhajós szerettem volna lenni
de elvágtak mint a répát
az elméletin s a gyakorlaton
nem bírtam ki a próbát
vonzott a magasság engem
lebegni súlytalanul fenn
gondoltam talán majd végül
súlyos leszek a pénztől lenn
végül a földön lettem csak
kisbolygó s néha üstökös
csóváltam magam és a bárban
eregettem a füstököt
fenn az égen mint űrhajós
lehettem volna én is angyal
odafent nem kellett volna
vesződni ezernyi földi bajjal
egy űrszondán az embernek
jól telnek ma már a napjai
csak nyomogatja a gombokat
nem kell ott barmot hajtani
ha felnézek néha a Holdra
a szívem mindig elszorul –
kutyát is küldtek fel ezek
s engem itt hagytak cudarul
SZÜLŐFALU
A szüleimet eltemettem
minden szeretőm elhagyott
nem töltök el itt több napot
hagyom a francba a falut
ott ahol több a hulladék
ott él a jövő nemzedék
a falu nem vonz engemet
mindenki városon ténfereg
az ember ott még megélhet
bátran megy neki a télnek
az ég alatt hajléktalanul
kajtat fülel meglapul
nem marasztal már a falu
zöld vetés szőke gabona
a kertben nem terem egyéb
csak búbánat és babona
bedeszkáztam a szülőházat
és kiírtam rá hogy eladó
alatta a telefonszámom
hadd olvassa a Mindenható
megveheti az ördög is
ha pénze van ha kifizet
nem érdekel nem számít már
a véleménye senkinek
a kolhozt privatizálták
ki van írva magánterület
aki a faluban maradt
legfennebb napszámos lehet
hívnak hajdinás messzi tájak
mint írta régen Jeszenyin
elúszok én is elvtársak
új idők zavaros vizein
