*

Azért írok hogy halottaim jobban szeressenek

*

Innen a tömegsír mélyéről látom az anyákat akik fölragyognak

mint a csillagok Hipergravitációs szívük meggörbíti a teret Épp

 

most kezd el anyám szíve is fényleni Körötte szupernóvák

zsonganak mint tisztelettudó szentjánosbogár-sereg

*

Az anya így szól Fred fiához: Ne fordulj hátra

& ő nem nézett vissza & túlélte & az anya meg nem

 

1938. december 6-án éjfélkor láttad anyád utoljára Ahogy

szemével végigkísérte távozásod Tekintete lángokba

 

borította a valóságot maga körül mint egy filmben amelyben 

te & ő egyre csak nevettek amíg meghasad a szívetek

*

Ahogy az anyák szíve ragyog minden tömegsír fölött

*

(Az hogy ezeket a verseket írom

még nem jelenti hogy élek)

*

Az anya így szól Anita lányához: Te most elmégy

én itt maradok az öcséddel másképp elfelejti hogy hívják

 

& és te elmentél Anita & mindenki akit szerettél megtöretett 

testet 

& elpusztíthatatlan nevet kapott Az elpusztíthatatlan tested Anita

 

az ő nevük Minden mozdulatod halvány ragyogó ködfátyol

borítja Ez a homály az ő nevük Te itt maradtál Anita – 

 

& soha többé nem feledtem a nevüket

& te gondoskodtál róla hogy tudjuk a halvány ragyogó ködfátyol

 

mindörökre a testvérünk aki nem felejtette el a nevét

*

Ahogy az anyák szíve ragyog minden tömegsír fölött

*

(Az hogy ezeket a verseket írom

még nem jelenti hogy élek)

*

Az anya így szól Héda gyermekéhez:

Valakinek imádkoznia kell az akasztottakért

 

& Héda imádkozott & Nem szólt egy szót sem

senkihez amíg Auschwitzban volt Számára a szavak

 

csak imák lehettek – könyörgés a megtöretettekért – 

& rettentő sok imát kellett mondani

 

A gyerekek tudják megtöretett emberenként hány szót kér

egy ima & te imádkoztál Héda Imáid mindegyre összerakták

 

azt amit a halál szétszedett Millió alkalommal Még most hatvan év

után is Héda minden szó ami elhagyja szádat olyan mint valami 

 

tartalékimádság Halvány ragyogó ködfátyol & nevetés ül

szavaidon Amik minden alkalommal széthasítják a szíved

*

Héda

*

Ahogy az anyák szíve ragyog minden tömegsír fölött

*

A kis Pali kérdezi anyját: Anya kinek a kezét szorítottam

amikor a te szavaiddal Németországba jöttem?

 

Kétségbeesetten akarta tudni lehetséges volt-e hogy az anyja

gyilkosának kezét szorította volna Lehet hogy így történt Palikám

 

Sose tudhatod teljesen

biztosan De nézd ebben biztos lehetsz:

*

Fred anyja az örökkévalóságig követi szemével a távozó fia 

lábnyomát

 

Anita bátyja többé soha nem felejti el a nevét

 

Mindenki akit elpusztítottak Héda imáit hallgatja Anyád minden

szavadból kiolvassa a halvány ragyogó ködfátyolt

*

A testünk

mint tartalékimádság lángba borítja a valóságot

 

Ahogy az anyák szíve ragyog minden tömegsír fölött

*

(Az hogy ezeket a verseket írom

még nem jelenti hogy élek)

*

Innen, a tömegsírból nézem az anyák szívét, ahogyan az űrkutatók figyelik az ősrobbanás utáni első generációs csillagok fényét. (Az írás csillagok nukleoszintézise.)

 

De a csillagok is cipelik saját magányukat. A csillagok nukleoszintézise néha depresszióba fordul. És néha ők is azt érzik, maga alá temeti őket az idő végtelen homokdűnéje, amit pedig épp ők lapítanak össze.

*

A tömegsír kellék a gondolkodáshoz Csupán miután

beletemettek születik meg az agyad Csak amikor hallod

 

ahogy a hároméves kislány akit három hete lőttek le azt kérdezi

Anyu mi hiszünk a halálban Csak amikor hallod hogy 

 

az anya ugyanazon a nyugodt hangon amelyen három napig

könyörgött a katonáknak lőjék le őt is azt feleli

 

Kicsi katicám a halál nem létezik Csak amikor hallod

hogy a tömegsírban mindenki teljes erővel próbál

 

minél harsányabban szuszogni hogy a kislány elhiggye

élnek még Kicsi katica hallod hogy lélegzünk Csak

 

amikor felcsendül a kislány vidám kacagása Igen Hallom

Élünk mi mind & érzed ahogy parányi leheletével fölmelegíti

 

az egész tömegsírt Akkor születik meg az agyad

Csak amikor eszedbe jut néhány vers parányi lehelete

 

ami fölmelegítette a szíved Csak akkor érted meg miért

suttogtad a költészetnek Kicsi katicám a halál nem létezik 

 

Vagy talán ő súgta ezt a szívednek Nehéz visszaemlékezni

mert akkoriban még nem volt agyad Egy tömegsír kell

 

ahhoz (& nem feltétlenül egy csipetnyi költészet is) hogy

az agyad megszülessen

*

(Az hogy írom itt ezeket a verseket még nem jelenti

hogy meg is született) (Sőt szinte biztosan azt jelenti hogy

 

nem)

*

Borges kommentárja Donne Biathanatosához: ha valóban igaz, amit Donne állít, hogy Jézus önkéntes halált halt (tehát öngyilkos lett), akkor Isten az első pillanattól kezdve tudta, hogy csak azért teremti meg a világot, hogy legyen egy hely, ahol öngyilkos lehet.

 

Azért teremtette a vasat, hogy létezzen a szeg az Ő tenyerében, a növényeket azért, hogy létezzenek a tüskék az Ő homlokán stb.

 

Isten azért teremtett magának világot, hogy legyen egy hely, ahol megölheti magát.

 

 

André Ferenc fordítása