In memoriam
1. PINDAROSZOKKÉNT
Álmomban üzentél sms-ben,
Hogy látni szeretnél, megbeszélni
A pindaroszi ódát és a villanellát –
Nehéz lesz, én mondom neked,
Készítettél fel rá már a múltkor –
(Korom hull most az égből, és
Ami rám maradt: a múlt kor...)
Most Pindaroszt olvasom, hallgatom
A Kardalt már idebent, hiszen, kivel is...
Görögök voltunk mi ketten, többször is –
Antikoltuk a szétrohadt mák maradékát,
Amit érdemesnek véltünk még belőle,
Mint Archilokosz a iambusokban, vagy
Juvenalis és Martialis, a két római egykor –
És mint a Kései sirató Attilája,
Árva férfiakként csendesültünk el:
Tudtuk, hogy a fájdalmak eme műfajára,
Soha senki sem felel...
Vesztesek maradtunk mind a ketten –
Görög tragédiákban sincsenek
Győztesek, Barátom...
S a villanella ritmusa, zenéje, bája
Ellenére is maradtak miértek,
Lehanyatló kézben a még
Füstölgő cigarettavég lobbanó parázsa
Hogy hosszan nézel a hulló levelek után,
Míg én a cipőm orrát bámulom
Sután és bután...
2. KELŐ NAP
...és akkor felnéztem az égre
Göröngyök zuhantak alá
Irtóztatott a tompa hang
Hogy nem láthatlak többé
...és akkor felnéztem az égre
Iszonytatóan kelt a Nap
Az enyhe ködön átütött
És éppen akkor amikor...
...fejem lehajtva indultam el
Nem volt már hozzád közöm
De nem volt az könny közöny
Csupasz a fájdalom ha az
...tudtam hogy nem maradhatok
Göröngy és beton már rajtad
Visszhangzott bennem: nem így akartad
Milyen élet ha ily gyors és hirtelen
3. KI VOLTÁL?
Halálról, halhatatlanságról – utóéletről
Beszélgettünk, ha kedved
Éppen úgy akarta –
Végülis elhülyéskedtük, s a rímek
Úgy hozták, hogy röhögve ejtéd ki:
Dzsakarta...
Ketten a teraszon, Nálad:
Te, mint cigarello és söröcskék,
Én meg a Peterson-pipás –
Elúszott előttünk a Kornisa, a
Somostető – s hogy jó volt a kedvünk, nem vitás!
Ha előbb halnék meg – mondtad –
Hamvassz el s szórjál szét, valahol Kréta mellett...
Nagyot kacagtunk – hülye vagy, mondtam –
Dehát a jókedvhez ez is kellett...
...és Te, aki mindenütt
Vagy már, és sehol
A boldog egekben, míg
Bennem a fájdalom dekkol:
Ki voltál?! – és, ki vagy azoknak,
Kik versekben élik át
A mindennapok szűz keservét:
Az utolsó előtti imát...
2024. január 1.-10.