Csillanjon tekintet, csalogasson

csak

téli tavaszként, csontvelőm

felissza,

hiába tilt idő által emelt

hanyatlások havas piramisa,

átvilágít masszív kor-

falain,

viruló Flóra, tűző pillantásod,

befalazva, haj, be-

falazhatatlan

áhítozással térdre hulltan ások,

tíz körmöm abszurd szirt húsába

hasít,

tép gránitcsendbe, szivárgó

árnyékba,

kielégítetlen genom gúlája

hull homokbordára, oáziságyékra,

sejt sírkamráiban a teszt-

halottak

mumifikáltan perlik jussukat,

ó, összefogna fáraó, rabszolga

mázsás torlaszon kivájni

kulcslyukat,

tán szégyenkezni kéne késő vágyért

(Vörösmarty csak harminckilenc

akkor),

míg elvakít váll hópihe-

hulláma,

jégtömbjeibe mért falaz be agg kor?