Hommage à Kovács András Ferenc 

Már nélküled csak Petrarcáig látok,

messzibbre nézni nem is akarok,

te sem hihetted, hogy reánk hagyod,

kit Berzsenyi hagyott reád, Horácot,

Szapphót, Catullust és mind-mind a többit,

mert itt éltél, s meghaltál odaát,

hol párkák fonták sorsod fonalát,

s hol nem írják a verset, inkább költik,

és nem is vers lesz, hanem költemény,

hajlékony mindig, mégis kőkemény,

mi ellustult tükrünket összezúzza,

hozz majd magaddal egy-egy kitalált

poétát, s cáfold a költőhalált,

ha valaha itt jársz közöttünk újra.