ad nótám KAF

ár eliramlott

világnak vége

ennyi volt így volt

eszeveszett múlt

másik valóság

dobban helyébe

vége világnak

a virág elhullt

mert megtöretnek

villámsugárnál

angyalhajszálon

fogyatkozással

mert elhagyatnak

égboltszilánkok

lengő fohásszal

repülő kazlak

hogy akik értik

hulló szirommal

szálló sötéttel

örökké értsék

zúduló árral

sziklába vájó

bizonyságtétel

iszonyú szépség