Hervay Gizella nyomán

a szavak egyszárnyú madara mondta

ne tűzd a hajadba a halált

markodban teherautósorok születnek

elindulnak és mosolyognak

követ vettem a kezembe

szabad vagyok

akár a kendőbe bugyolált fájdalom

nagy betört üvegtáblák kineveznek nagykövetnek

a teherautók felverik a port

arcodon megszületnek a keréknyomok

az utakról cafatokban lóg az éjszaka

csak egyetlen szempárban élhetünk

nejlonszatyorban hús kenyér

piros-fekete-szürke műanyag szék

piros-fekete-szürke faházak előtt üldögélsz

ott olvasod majd ezt a verset

egyszer láttalak kinézni az ablakon

a szavak egyirányú utcájában

kávét és bort ittam veled

éreztem: meg fognak gyászolni a teherautók