A NEM EUKLIDÉSZI HÁGÓ ÉS A DEIXIS VÖLGY

PLÜSSHÚS ÉS NÉMA TINTA

Röpül, mint a porszem, a biodiverzitás mítosza, 

A gyónás imádkozó lepkebábja.

Itt az idő, hogy az emlékező só megszólaljon,

Elkezdjen munkálkodni. Mert magasabbak az ő gondolatai,

Mint égbolt a föld alacsonyságához képest.

Ő visz az erősebb lét közelébe.

Eredetibbek és célratörőbbek útjai,

Mint a mi virtuális sztrádáink. 

Kicsinyes extrémitásaink, szenzációink. 

A hozzávetőlegesen szenzibilis impulzus.

A szubsztantivizált világ. A fény örömteli neuron-membránja.

A mindent átjáró végtelen-abszolútum-aperion esszencia.

Az archetípus ágense diktálja a Megapixel Lordnak.

A multiplex rubrikái közé.

Jézus és Noé megbeszéléséről tudósít.

Van egy hagyomány, amelyet újra meg kell nyitnunk.

A legmélyebb tradíció, a gyökereiben életerős gén.

Ezek a lépések emlékeztetni fognak a lépcsőre.

A kozmikus kollagén. A felpöndörödött adjekció.

Hogy megérkeznek a fecskék, a gyíkok és a tehenek.

A rókák és a kakasok.

A zsiráfok és a sündisznók. A csigák és a pandák. 

Mind összegyűlnek a metamorfózis-katamaránon.

Majd befut a desztillált pirkadat.

Bíbor-bogárkák kerekes kaktuszokon!
A nőstény egyedekből lesz a bíborfesték.

Mintha mindenki egyetlen lelket viselne magában.

Íme, a kémcsőben lepárolt kármin.
A Camparit ezzel színezik.
Novella születik az égben, Zafír és burok címmel.

Előkerülnek emlékeink, hibák és izgalmak. Az ágens embriója sír.