MACSKA 

a kapualjakban figyeli

egykori szomszédait. 

házaikban jár, belegabalyodik 

a függönybe. éjjel megbújik

a homályos szobasarokban, 

onnan nézi

az alvó emberek fölött lebegő 

boszorkányokat. 

 

BOSZORKÁNY

öregasszony bőrében 

lovas szekéren járja

az utcákat, faluról falura

gyűjti a holtak kacatjait, 

eladja őket a városi piacon, 

vagy a folyóba dobja. 

ismeretlen nyelven 

szól a halakhoz. 

az erdőbe megy –

kísértetek követik,  

beleköltöznek a fákba. 

 

ERDŐ

levelei sárgák,

sárgán világítják az utcákat, 

udvarokat, kerteket. 

 

sárga emberek tévednek el 

sárga épületek között. 

sárga templomban sárga harang, 

a temetőben sárga keresztek. 

 

egyre magasabbak a fák.

 

a sárga város fölött

a legfelső ágakon lógatja lábát 

a sárga isten

vagy ördög. 

 

MEZŐ 

napraforgók születnek. 

a gyökerek között zöld hátú 

férgek építenek várost, 

a katedrálisból mindig hiányzik 

az utolsó darab. 

 

a város kövei közül évente

fekete mocsár bugyog föl.

férgek másznak 

a napraforgók szárain. 

mielőtt elérnék 

a szirmokat, 

nap égeti el őket. 

 

FELHŐ 

először a mezőt tünteti el. 

majd a villanypóznákat, 

az utat, várostáblát. 

madarak tévednek el benne, 

rideg arcú szobrokba ütköznek. 

 

megvárja, míg elalszanak az

emberek, kéményekbe fészkel. 

hosszasan lebeg a sárga arcok 

fölött. hajnalban, amikor 

megszólal a harang,  

folyóba zuhan. 

 

utcaseprő gyűjti zsákba

a halott madarakat. 

 

FOLYÓ 

vize jeges, halakat köpködve

nevet. eltorzítja a belenézők 

arcát, lábaikat szorítja. 

olykor sikerül egy gyermeket

magába rántania – 

fekete hínárok, nyálkás halak

között a város tükörképében

élnek tovább.

 

GYERMEK

lépteit hallják az utcákon, 

nyomkodja a csengőket, 

sárga bokrok között nevet.

suttog az árokszélen álmodó 

macskákhoz. fára mászik, 

énekel. ajtókat nyit ki. 

utánozza a folyó sistergését. 

kertekben alszik, 

beszél álmában, de 

nem hallja senki. 

 

TULIPÁNHAGYMA 

asszony ülteti el a kertben,

előbb a málnabokrot növi

túl, majd a háztetőt, 

szomorúfűzt. 

kinő a városból, 

madarak kastélya lesz, 

fészket raknak levelein. 

szirmai kilyukasztják a felhőket. 

az asszony felkapaszkodik törzsén.

 

hajnalban indult el

az angyalokhoz.