kezem ötágú gyertyatartó,

vörös körmeim kúszó lángok

tarkód meredek lejtőin;

fejeden füstkígyók tekerednek,

szádból szópernyék szállingóznak,

utolsót lobbannak 

csonkig égett mondatok.

Míg alszol,

vérpermet száll a fákra –

csillagot nyúznak odafenn; 

hajadra olvadt cukormáz 

a holdfény,

álmodban végre

magadra találsz:

bozóttűz lehetsz

az éjszakában.