Hervay Gizella nyomán

nem fontos már hogy a vers sikoltson

vagy a fűrész bele a versbe

mikor az ujjaimat összeszorítom

a háztetőn egy szerelmespár parancsot eszik

a gének parancsát

én pedig a kútba kiáltok

szomjúságtól és szomorúságtól elnehezülten

ballagok visszafelé az időben

nem fontos már hogy a vers sikoltson

látom azt a kék lavórt a fűrészbakon

emberi hangon szól hozzám a vödör

anyám sohase volt fekete kendőd

most miért gyászolod magad?

hétszáz éves szépanyám

leül egy kőre melegedni

hűvös hajnalokban fürdeti a lábát

nem fontos már hogy a vers sikoltson

hova-merre lépked? előre? az idő?

út menti bádogkeresztek jutnak eszembe

az égő napsütésben alig látszik az isten

a lifteslány a liftben csipkét horgol unottan

sírni kezd haja arcába hull

csak nejlonharisnya van meg melltartó

és könnyektől szétmállott púderdoboz