Nincs nekem, édesem, íze a számban az égi szavaknak, kedvem is elkeserült, nyelvem is árva maradt – kushad a vén üregében, akárha vadállat öregszik, csöndbe kiszikkad, elül, nem ragadoz, ki se tör, Doria, fényre, világra, vadászni a tűnt örömökre nem fut a nyelv, sem a szó – néma, magányos a hús, mert szerelemtelenül, szeretetlen is élni mit érhet, s vágyni a lelkedet is, mint csak a testi halált?
