Avagy Beethoven hallgatása közben

Op. 2023

 

Itt az F-dúr 

az egy minősíthetetlen hangnem.

 

Itt nem ébrednek vidám érzések 

falura érkezéskor.

 

Itt a sármány csempészáru,

a kakukk egy nemesrozsda 

bevonatú fém, kerti dekoráció, amit fel lehet 

csavarozni a fára.

 

Itt a csilingelő 

erdei patakba ipari 

szennyvíz ömlik a technológiai víztározóból.

 

Itt az Andante molto mosso nem 

könnyített túraútvonal, hanem természetvédelmi 

oltalom alól kivont befektetői tulajdon kilencven 

százalékos beépíthetőséggel.

 

Itt a Vidám paraszti együttlét

az egy oximoron. 

 

Itt egy siket kefét köt

egy védett munkahelyen.

 

Itt a vonósok 

uniszónója hamis

 

információkon alapuló elfogult vádaskodás,

ami sérti a magyar embereket.

 

Itt a harsona 

órákat késik a lassújelek,

a vonalbezárások

és az elaggott járműpark miatt.

 

Itt működési támogatásra

nincs szükség: ezt a néhány ütemet egy 604-es 

Airbus csapatszállító honvédségi repülőgép is 

le tudja játszani.

 

Itt a pizzicato nem 

az esőcseppek kopogását szimbolizálja, hanem ellenkezőleg: 

az esőcseppek kopogása szimbolizálja a zavartalan

napsütést.

 

Itt a nagyszekund az valójában egy kis 

terc, a tiszta 

kvint viszont szimpla

költségvetési csalás.

 

Itt cselló helyett

tambura van, mert ez itt nem

Bécs.

 

Itt tutti helyett 

generálpauza van, de ez itt nem 

hír.

 

Itt a domináns C-dúr 

kvartszext-akkordját nem a tonika 

F-dúr szeptimje követi, hanem egy társadalmi célú hirdetés 

a kapudrogokról.

 

Itt egy hosszú,

küzdelmes élet drámai allegrójára nem a derű 

engesztelő allegrettója felel, 

hanem a kapacitásszabályozás bevezetése 

az önkormányzati idősellátásban.

 

Itt nem tanácsos se

tüntetően előzékenynek lenni, mint egy gimnáziumi karvezető, 

se mértéktartóan provokatívnak, mint egy Glenn Gould-kadencia.

 

Itt most egy bátor 

crescendónak kéne következnie, 

de a kampánystáb úgy döntött, 

hogy nem fog.

 

Itt most egy égbekiáltó

fortissimónak kéne következnie, de csak halkan,

mert a csendes többség pont

lefekvéshez készülődik.

 

Itt a fagott 

épp hogy belép, rögtön át is igazol,

mert most cselekvő akaratra,

határozott jövőképre

és életképes politikai alternatívára van szükség. 

 

Itt merész regiszterváltások,

virtuóz futamok és 

szolidáris gesztusok

nincsenek.

 

Itt a családbarát oboa 

és a háborúpárti klarinét addig-

addig feleselgetnek egymással, amíg a vita

el nem mérgesedik, és az indulatok el nem szabadulnak.

 

Itt most egy gyerek

toporzékolásának hangját hallani 

a karmesteri pódiumról.

Itt most egy kis

nemzet felemelkedésének

hangját hallani a leghátsó sorokból.

 

Itt most az úr

hangját hallani a ruhatárból.

 

Itt most egy-

egy akkumulátorgyár 

pulzáló hangját hallani a szélrózsa minden irányából.

 

Itt most azt lehet hallani,

ahogy Solti György

forog a sírjában.

 

Itt a vihar 

nem ér véget egy gyors

Á-moll fuvolatrillával, hanem rögtön 

folytatódik egy pohár

ioncserélt vízben.

 

Itt a természet

gyermekének himnikus fohásza csak zárt 

csomagolásban forgalmazható.

 

Itt a végrehajtás 

szakaszai attacca követik egymást a jogerős 

végzés megküldésétől az utolsó 

tétel rondóján át a lakóingatlan 

kiürítéséig.

 

Itt egyetlen

zenei mondatot az örökkévalóságig lehet ismételgetni, de nem érdemes,

mert a partitúra száz évre előre

meg van írva.

 

Itt az utolsó 

szünetjelet az élet fogja 

beleverni a koporsónkba.

 

Itt nincs

öröm.

 

Itt nincs

hála.

 

Itt nincs

végtelen számú ráadás: egyszer 

le kell jönni a kakasülőről,

 

át kell kelni az eozin

gömbök és zsolnai csempék szegélyezte 

kulturális szakadékon,

 

és ki kell menni a konkrét és 

akusztikátlan Liszt Ferenc térre

cigarettázni.