Blood of the past is here,

hallgatom Kae Tempest mantráját,

közben elhalad mellettem egy vérszállító autó.

Egy négyheréjű kutya sétál előttem,

talán szerencsét hoz,

talán a bölcsek kövét cipeli ágyékán.

Magához vonzza az összes félelmemet,

az összes átkot, az összes ítéletet,

amit kiosztani készülnek rám.

Bizottságok, testületek,

kopott lambériájú szobákban

ücsörgő öltönyösök.

Üres tekintetük áztatja a falat.

Izzadságom csöpög a plafonról.

Kiégnek a monitorok.

Aranyat ugatnak a kutyák.

A bölcsek köve lábaik közt

igazsággá változtatja a félelmet,

életté a vágyat.

Nem is értem,

hogyan létezhet olyan állat,

amit még nem ivartalanítottak.

A pávafarok az alkímiában az arany készítése során félig átváltoztatott materia prima csillámló színjátéka a transzmutáció folyamatában, amely a legtöbb alkimista szerint annak jele, hogy az eljárás nem sikerült, és a bölcsek köve helyett a caput mortuum, a „halálfej” jött létre. Mások szerint viszont a pávafarok azt jelenti, hogy az eljárás jó úton halad.