nyáron este a házunk olyan

mint a kihűlőben levő kemence

szinte érezni ahogy

föle lesz a melegnek

vastag ragacsos

te jöttél az ötlettel

vigyünk ki pár matracot az udvarra

aludjunk a hűvös ég alatt

a szél a hegyekből érkezett

a kis gyümölcsösünkön át

a veteményesen

néhány még zöldes szilva

pottyant a fásszín tetején

és legurult

édesen savanykás íze volt

a szél egész éjszaka

borzongatott

míg álomba nem ringatott

mint a szerelem

azt suttogta a fülembe

hogy ez az a pillanat

az itt és a most