Lekapcsolom 

a világot,

aludjék.

Lelakkozva, 

mint simára

gyalult ég…

 

Ami fájhat,

fájni is fog

bizonnyal.

Tele vagyunk

mindenféle

iszonnyal.

 

Viszonyaink

is mifélék,

jaj, Uram!

Minden zugban

rettenetes 

gyanú van!

 

Kit szeretünk,

megsebezzük,

nem egyszer.

Egy rossz szótól

már halálra 

betegszel!

 

A szerelem

ellen sincsen

orvosság.

A szép almát

mocskos kezek

fogdossák.

A szerelem

veszedelem,

halálos.

Sírva borulsz

várbörtönöd

falához.

 

A gyereked

magadra hagy,

nem ismer.

Tanulsz élni

húsba ékelt

tövissel.

 

Aki megszült,

bár szeretett,

nem értett.

Visszametszett,

alighogy csak

túlélted!

 

Mégis itt vagy,

válladon a 

kékes ég.

Sóvárogva

várod, hol jön

békesség.

 

Iszonytató

tüzek égnek

tebenned.

Füstje fullaszt

kiégetett 

sebednek.

 

Fáj a világ,

lekapcsolod,

ne fájjon!

Mintha pernye,

varjak ülnek

a tájon.

 

Felhőkbe nyúlsz,

közel az ég,

Úristen!

Ráncigálod

szakállát, hogy

segítsen.