Tudom, már kifakulnak mozdulatok, remények,

mintha fokozatosan veszíteném el gyermeki 

tréfáim dicsőségének ízét. A búzát talán

nem kellett volna a hordó vízbe önteni.

De a bosszú az bosszú, ezt jól tudta a néma,

labdahóhér Gyuri is, persze tisztelem, ezért 

a bácsi rangot sem hagyom el. 

Az öreg idővel meghalt. 

Özvegyének minden húsvétkor szenteltvizet 

vittem, vallási érdekek nem igazán, inkább 

pénzügyi okai hajtottak. Arról, hogy a lötty szent, 

csak annyit tudtam, hogy évente egyszer 

mindenki hazaviheti a maga kis adagját, mintha 

ez megmenthetné bármitől. Például, hogy 

kiszúrják a labdáit, nedves legyen a búza, 

vagy ne tűnjön el az a mozdulat, 

amely egy nap már túl későn hiányzik.