ellenkezel, ellenállsz, érződik, hogy egy izom bentről nekifeszül, hogy tudatosan tartasz ellen. pedig most is puhának kéne lenned, mint a testben az a gyönyörű hólyag, amelyről az egyik szövegedben írsz, mondja, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy titokban belenéz a jegyzeteimbe, hogy feltöri a gépem, figyelmem tárhelyét. a hólyag, folytatja, ahonnan naponta többször elönt az indulat velünk szemben, a szüleiddel szemben, kisvárosi átlagosságunkkal szemben, majd, ahogy írod, ahová visszamegy, ami visszaszivattyúzza.

mint a kisfiú, akiként maszturbálás közben rajtakaptak, szótlanul remegek.

azóta elképzellek, hogy ülsz a szobádban, felmetszed a hasfalad, és kikotorsz magadból mindent, gyomrot, epét, beleket, hogy megkeresd, hol van ez a hólyag. mit gondolsz, miért tart fenn a test rejtekhelyeket? belőlünk van minden odabenn, mi tettük beléd ezt a rejtegetést, rejtőzködést. légy hálás ezért. viszed magadban. a szerveidben viszed a szeretet és az őszinteség fordított arányát.

befejezi, néz. közben felnövök. pofon nem vághatom.

van valami családon belül, a generációk között. nem határ. nem sejtfalak. nem hártyák. nem törés. nem szakadék. nem a nagyapák ásta sánc vagy duna-kanális. nem is a nyílt tenger. nem is tudom, mi ez. ez volna a család?

csak fájdalom, egyszer csak összeér bennem a mondat, hogy csak fájdalom van bennem, semmi más. a szövegben, amiről beszél, tehát mégsem hazudtam. majd valaminek az undora tör fel, kipréseli a hólyag. nem utálat és nem szégyen, hanem zsigeri undor. belső anyagellentét, amivel a szervezet saját magát próbálja lebontani, szövetről szövetre haladva bentről kifelé. lassan vékony leszek, mint a kis gömböc. vékonyka burok, bennem a megerőszakolt családi, nemzeti, faji, kisebbségi tudat. ilyen a múlt, a padláson növöget. hizlalja a család, hogy aztán vacsora után életünk első tíz-húsz évétől mindnyájan elhányjuk magunkat az ágyban.

válasz nélkül ott hagyom, nem beszélünk soha többé. otthon kitörlök minden fájlt, és kidobok minden folyóiratot. nem olvasok kortársakat. nem olvasok fiatalokat. nem akarom feldolgozni. nem hagyom, hogy az anyák prózaversben próbálják megszerettetni magukat.