(részlet)

18

az úszó lányok vízcsipkéket viselnek

köröző galambok a hullámok a térdek szétválnak és összeérnek 

a karok mozgása felébreszti az illatok erdejét

és ott siklik máris a test a csend szőrméin

a fákról lehull minden mosoly felhabzik

az ujjak havas tájakat virágzanak a levegő vázáiba

a vállak követik a fűzfák ívét a tekintetekben

s a percek szétnyitnak majd összezárnak minden combot

élveboncolt hal fickándozik a horgon zihálva veszed a levegőt

egy madár röpte égig emel egy visszhangot s a bárkák

vitorláit bevonják elhalnak a part sóhajai

elnyugszik minden de a vérerekben zajlik még a bál

a homlokod

imára hajtod és a víz felszíne visszacsókol

minden mozgás nyugodt nincs sietség

haladhatsz gyorsúszással is vagy háton

a bőröd élvezi a hullám érintését

fehér bársony simít végig bordádon

talpad fatörzsekbe csókol nyakhajlatokba

az ég a vízbe hullatja az ősz rubinját

a vízfenékről növényringás leng át az álmokba

dús narancssziget fénylik a pupillán

egy csillag remeg szélárbócok tövén

vízesést fakaszt a test a kristály anyagán

a gyűrűben kering a hold széthulló örvény

Balázs Imre József fordítása