Rakjuk a képeket egymásra, megölelsz,

sok a mondanivalód, de a vályog átázik,

és nincs szakember, aki a fellazult

részeket javítsa.

Lejjebb a kertben elkerített pincelejárat,

hallgatjuk a méhek döngését,

az építkezésről készült fotókat

rögeszmésen elrejted.

Sétáink alkalmával mintha a régi ház

természetét keresnéd, nővéreid kezét,

helyet az asztalnál, amit most

más család ül körül.

Csak győzzem az eltitkolást tűrni –

de mi lehet giccsesebb, burjánzóbb,

mint kimondani: tovább ég

a kioltott múlt.