Fekszel kitakarva a Hedges Lane-i lakásban. Mellkasod egyik felén gyűrött mellbimbód, másikon egy párna duzzanata. Alatta heg: a betegség metaforája.
Egész nap esteledik. Egy albumban oldalazok – nem sejtve – feléd. A koordináták: fáradságom (lábon kihordott), a kirakat (áttetsző csíkokkal rácsozott), a szeglet (menedékké a nedves kabátok szaga teszi).
Nem vársz, hiszen csak a kimerevített múltban vagy jelen. Körülötted szanaszét fehér árnyékok: a fény alsóneműi. Légyott a pillanattal.
Karodat hanyagul arcodra ejted – valódi szeméremtested takarod el. Lékként ágyazódva az élő felületbe, csak feszült ajkad árulkodik arról, hogy figyelsz. Redőtlen és idők nélküli.
Az étvágynak mérsékelhetetlennek kell lennie, mondtad. A pásztától ájultan ver szívem, s galoppja alatt fellazulnak a testpanoráma rétegei – kitemetkezel. Így kerülsz elő egy könyvesboltban, valamelyik hétköznap délelőtt.
